3.Költözés

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki szólongat.
-Becky. Hé Becky. Ébredj!
-Hmmm?-motyogtam félig még alva. Nem tudtam még rendesen válaszolni.
-Kelj föl! Egy óra múlva indulunk!
-Ühüm.
-Becky!
-Jó, jó.-mondtam. Kezdtem összeszedni magam.-Már ébren vagyok!-kinyitottam a szemem. Scott volt. Felültem.
-Tíz perc és készen vagyok. Addig keltsd fel Mattet is!
-Honnan..?-kezdte, de közbeszóltam
-Ismerem Mattet. És téged is! Ha Matt fent lenne akkor zengne tőle a ház és akkor nem kellett volna neked ébresztened!
Scott elmosolyodott.
-Rendben. Legyen tizenöt perc és azonnal keltem.
-Megegyeztünk. De csak finoman! Tudod milyen nyűgös tud lenni ilyenkor.
-Oké-szólt vissza az ajtóból.
Felkeltem és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és a fogam, azután visszamentem a szobámba. Felvettem a kedvenc farmerem és egy pólót, utána pedig összeraktam a maradék cuccomat, és levittem a bőröndjeimet a nappaliba. Már Scott dolgai is lent voltak. Egy csattanást hallottam és utána Matt káromkodását.
-Mi történt?-kiáltottam föl.
-Semmi, csak egy pohár.
Nem tudom mit csinált Matt. Csak sejtettem. Ha Matt káromkodik, megkérdezi tőle valaki, hogy mi történt,és utána azt mondja, hogy "semmi csak...", ahogy az az imént is történt, akkor vele is történt valami. Ha tényleg eltört egy poharat, akkor valószínűleg megvághatta magát.
-Nagyon vérzel?-kérdeztem.
-Áhh, nem!
Nem, vagyis igen.
-Jól vagy?
-Jól, de hagyjál már!
Ó. Jól megvághatta magát. Amennyire "ügyes" tud lenni néha. Ez Mattre vall. Pont most sikerült neki megvágnia magát, nemsokkal indulás előtt. remélem a nap további részét megússza további sérülések nélkül.
Ekkor meghallottam Scott hangját. Nem kellett hallanom, vagy értenem rendesen, hogy mit mond, ahhoz, hogy rájöjjek, épp letolja Mattet amiért nem tud jobban vigyázni magára. Mindig ez volt.
-Fiúk!-kiáltottam fel-Mikor indulunk?
-Még egy fél óra.-válaszolta Scott.-Addig reggelizz meg!
-Oké.
Miután elkészítettem a reggelimet, leültem az asztalhoz és megettem. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn.
-Jó étvágyat.-mondta Matt kezében a táskáival, amiket lerakott a nappaliba az én, és Scott cuccai mellé.
-Köszi. Kérsz?-kérdeztem
-Nem. Most nem vagyok éhes.
-Beteg vagy, vagy mi?
-Miért?
-Azért, hogy nem vagy éhes.
-Haha. Nem vagyok beteg, csak nyűgös.
Tudniillik Matt imád enni, és viccelődni, de most sem volt kedve. Ez nem jelent jót. Eszembe jutott, hogy megvágta magát, és ekkor a kezembe hasított a fájdalom. Végignéztem Matten, és láttam, hogy ott vágta meg magát, ahol az imént megfájdult az enyém. Fura.
-Fáj a kezed?
-Hm?
-A kezed. Ahol megvágtad. Nem fáj?
-Honnan veszed, hogy...?
-Nem vagyok vak!-szóltam közbe-És süket sem!
-Nem. Már nem fáj annyira.
Folytattam az evést.
-Jut eszembe.-mondta pár perccel később.-Voltam tegnap Micknél, és üdvözöl téged, meg Scottot is. Azt mondta, hogy hiányozni fogunk neki. nem lesz akit nyaggasson a hülyeségeivel.-mire befejezte a mondandóját, már mosolygott.
-Kedves. Én meg voltam Katynél. Ő is üdvözöl titeket.
-Katy jó fej. Bírom a csajt!
-Tudom. Ő is téged! Hoppá...
-Hoppá? Vagyis ő...
-Figyelj. Én nem mondtam semmit! Rendben?
-O...ké-mondta és diadalittas vigyorra húzódott a szája. Ajjaj. Ha ezt Katy megtudja, nekem végem! Ki fog nyírni!
-De most már úgy is mindegy, nem? Mivel elköltözünk.-mondta és felment.
Kb. negyed óra múlva mindkét bátyám lejött az emeletről.
-Induljunk!-mondta Scott és felkapta a táskáit. Matt is, és én is felvettük a táskáinkat és elindultunk kifelé. Amikor kiértünk, Scott berakta őket a csomagtartóba. Hallottam, hogy valaki engem szólongat. Odanéztem a hang irányába, és megláttam, hogy Katy rohan felém.
-Katy. Mit csinálsz?
-Hoztam neked valamit, hogy biztosa emlékezz majd rám- lihegte.
-Enélkül is elékezni fogok rád, hidd el!
-Tudom, de akkor is.
-Jó. Mi az?
Katy elmosolyodott, és elkezdett matatni a zsebében. Mikor kihúzta a kezét, abban egy kis karkötő volt.
-Nyújtsd ki a kezed!-mondta.
Odanyújtottam és rákötötte a kezembe a karkötőt. Megöleltem barát nőmet.
-Köszönöm.
-Hiányozni fogsz! Nagyon!-mondta és elengedett.
-Te is nekem.
-Gyere, Becky. Indulnunk kell!
-Szia Katy.
-Szi..szi..szia-mondta nagy szipogások közepette.
A kocsiból még integettem neki, amíg el nem tűnt egy kanyar után.