Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá! :)
___________________________________________________
A következő két hétben minden nap "beszélgettünk", és három naponta mentünk sétálni. Minden egyes sétánál messzebbre mehettünk, és jobban megismertük egymást. Boldog voltam, hogy minden nap láthatom Willt, és úgy tűnt, ő is így érez, mégsem mertük elmondani a másiknak. Ekkor már Scott is kezdte észrevenni, hogy valószínűleg van Will és köztem valami, és átvettem Matt hülye viccelődését, míg Matt lett a komolyabb, akivel megbeszélhettem a "pasi ügyeimet", ahogy Scott hívta. A jókedvem mindennapos lett. A bátyáim már kezdték megszokni, így a "rend" is lassan, nagyon lassan visszaállt. Matt a viccelődős, Scott a komoly.
Minden nap beszéltem Katyvel. vagyis majdnem minden nap, mert volt, amikor elfelejtettem és akkor meg is kaptam a magamét Katytől. Őneki még nem beszéltem Willről. Gondoltam, majd akkor, ha együtt járunk, már ha ez bekövetkezik egyszer. Remélem igen...
Egyik reggel, mikor felébredtem, az első dolgom az volt, hogy kinézzek az ablakon. Will már várt. Ahogy meglátott az ablakban, odanyomta a füzetet. Ez állt rajta:
"Jó reggelt! Ráérsz ma egy sétára?"
Előszedtem a - harmadik - füzetet, és elkezdtem írni.
"Köszi, neked is, és igen, ráérek! Mikor akarsz indulni?"
"Úgy, hogy sötétedésre visszaérjünk"
"Rendben, akkor olyan 4 körül?"
"Tökéletes! Kint várlak majd. Most mennem kell. Szia"
"Szia."
Elintéztem a reggeli dolgaimat, és átmentem Matt szobájába.
- Hát te? - kérdezte kicsit csodálkozva.
- Unatkozok. Beszélgetünk?
- Aha.
- Oké. Egy hét és kezdődik a suli!
- Ja. Remélem ez jobb lesz, mint az előző suli Vanessáékkal...
- Ne is mond! Ja, amúgy fél 4 körül megint megyünk sétálni.
- Elmondod neki? - mosolyodott el.
- Nem tudom. Szerintem nem. Én ehhez túl gyáva vagyok, és félek, hogy visszautasít. Azt nem bírnám ki! - mondtam és lehajtottam a fejem.
- Hm. És mi van, ha ő is ezt gondolja?
- Nem hiszem, hogy ezt gondolná.
- Honnan veszed? Szinte semmit nem tudsz róla, ellenben ő mindent tud rólad. Nem azt mondom, hogy nyomulj, mert az nem hiszem, hogy bejönne neki, de nem kéne neked is megtudnod róla valamit? Hátha akkor jobban megismered, és felbátorodsz, elmondod neki, és nagy valószínűséggel ő is belemegy, hogy járjatok, vagy valami.
- Igazad van. De nekem ez akkor sem megy. - néztem fel rá.
- Ajj, Becky. Ne légy nyuszi!
- Ha ma nem történik semmi, legközelebb elmondom neki.
- Megígéred?
- Meg. de miért olyan fontos ez neked?
- Mert a húgom vagy, és mert így legalább boldog vagy, és nem búslakodsz.
- Örülök, hogy te vagy a bátyám! - mondtam és megöleltem.
- Na de Becky! A végén még elpirulok! - hallottam, hogy vigyorog.
- Neked nem hiányzik Mick?
- De. Hiányzik. Nincs, aki szórakoztasson a hülyeségeivel.
A nap többi része unalmasan telt. Fél 4 előtt 5 perccel elkezdtem készülődni. Miután elkészültem, bementem Scotthoz.
- Indulok. Majd jövök, még sötétedés előtt.
- Oké, szia.
- Szia.
Leszaladtam a lépcsőn, és kimentem...
