2. Döntések

Scott ma még furább volt, mint szokott lenni.
-Matt, Becky, gyertek egy percre!-szólt fel nekünk az emeletre.
-Megyünk-kiáltott vissza Matt.-Gyere, Picur.-mondta és megfogta a kezem.
-Matt. Hányszor mondjam, hogy NE hívj Picurnak?
-Jól van, jól van.-mondta vigyorogva, miközben már lefelé mentünk a nappaliba. Amikor leértünk, Scott a kanapé mellett állt.
-Beszélnem kell veletek!-mondta.
-Ajjaj. Valami rosszat csináltunk?- kérdezte Matt, és lehuppant a kanapéra. Én is leültem, Matt mellé.
-Elköltözünk.-sóhajtotta Scott.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Mattel. Mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Scott el akar költözni? De...
-Miért?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Őszintén szólva elegem van a nagyvárosi életből. De természetesen csak akkor kötözünk, ha ti is beleegyeztek-hadarta el egy szuszra-Matt?
-Tőlem oké.nem igazán van ami itt tartson, csak a munkám és Mick.
-Becky?
Végül is igaza van Mattnek. Nincs ami itt tartson, csak Katy. Még örülnék is ha megszabadulhatnék végre Vanessától, a követőitől, és a mindennapi megalázásoktól. De viszont itt kell hagynom a házat, ahol felnőttünk, és egy csomó emléket, és itt kellene hagynom Katy-t is.
-Rendben-mondtam végül.
-Tényleg?
Scott csodálkozott.
-Azt hittem, hogy te nem fogsz beleegyezni.
-Igaza van Mattnek, és amúgy is. Katyvel tudok e-mailezni.
-Azta. Nagy nap a mai!-pattant fel Matt.
-Miért?-kérdeztük Scottal.
-Nem hallottad bátyó? Becky azt mondta, hogy igazam van. Hallottál te már tőle ilyet? Ha nem tudnád, ezt normális esetben sosem ismerte volna el. De tekintettel arra, hogy Becky sose volt normális ez nem is olyan nagy cucc, ugye Picur?
-Ne hívj Picurnak!
-Picur, Picur, Picur...
-Scott, szólj már rá!
-Matt, befejeznéd?-szólt közbe Scott.
Elmosolyodtam és nyelvet nyújtottam Mattnek.
-Mikor költözünk?-kérdeztem
-Két nap múlva.
-Két nap múlva??? És mégis mikor akartál szólni? Mikor már indulunk?
-Nyugi hugi! Van még időnk...hmm...-ráncolta a homlokát Matt-Holnap átmegyek Mickhez.-ezt már Scottnak mondta.
-Én meg Katyhez.
-Jó, de holnap este pakoljatok össze!
-Rendben. Megyek felhívom Katy-t.-mondtam és felrohantam az emeletbe, be a szobámba. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Kettőt csörgött és utána meghallottam Katy hangját.
-Halló?
-Szia Katy. Becky vagyok. Nem zavarok?
-Szia Becky. Nem, dehogy zavarsz. Hogy vagy?
-Kösz jól. És te?
-Én is.
-Akkor jó. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy holnap ráérsz-e?
-Igen, ráérek. Miért?
-Gondoltam átjöhetnél...
-Miért nem jössz te? Mostanában úgy is mindig én mentem.
-Oké. Mikor menjek?
-Hát... Nekem csak kettőtől jó.
-Jó, akkor kettőre megyek. Szia.
-Rendben. Szia.
Leraktam a telefont és leültem az ágyamra, amin ott volt az egyik kedvenc könyvem. Kinyitottam ott, ahol abbahagytam tegnap este, és elkezdtem olvasni.
* * *
Másnap reggel későn ébredtem fel. Szerencsére nyári szünet van, így nem kellett korán kelnem. Elraktam a könyvet, és lementem reggelizni. Scott már fent volt. Éppen evett.
-Jó reggelt.-mondta, és odanyújtott nekem egy tál gabonapehyhet.
-Neked is.-mondtam, és leültem Scottal szembe.-Kettőre megyek Katyhez.
-Mikor jössz vissza?
-Nem tudom.-mondtam és elkezdtem enni.-Hova költözünk?
-Egy kisvárosba. A neve Balkom.
-Balkom? Még nem hallottam róla.
-Északon van. Nagyon kicsi városka. Szép hely. A lakossága 1000 fő körül lehet.
1000 fő körül. Vagyis az a fajta város lehet, ahol mindenki ismer mindenkit. Biztos mi leszünk a látványosság. Új emberek a városban. Nagy hír lesz.
Megettem a maradék gabonypelyhet és elmostam a tálat. Ezután felmentem és leültem a számítógép elé. Megnéztem az e-mailjeimet, de nem kaptam újat. Még megnéztem pár honlapot és utána kikapcsoltam. Elmentem fürdeni. Mikor készem lettem felöltöztem, megkerestem a telefonom és lementem. Scott valami papírt írogatott.
-Mentem Katyhez. Majd jövök.-mondtam és kimentem.
Miközben átsétáltam a szomszédba Katyhez, azon gondolkoztam, hogyan fogom neki elmondani. És mikor elmondom, hogyan fog reagálni? Kiborul? Megutál amiért itt hagyom? Talán megértő lesz, és megígéri, hogy minden nap ír e-mailt? Kicsit félek. Nem tudom, hogyan mondjam el neki.
Itt vagyok. Huhh. Csak nyugodtan! Csak nyugodtan!
Vettem egy nagy levegőt és becsöngettem.
-Nyitom!-hallottam Katy vidám hangját, ahogy leszaladt a lépcsőn.
Kinyílt az ajtó és megláttam Katy-t. Rögtön a nyakamba ugrott.
-Szia Becky.-mondta, miután elengedett.
-Szia.
-Gyere be!
Miután bementünk, felmentünk Katy szobájába és leültünk az ágyára.
Ezután órákig beszélgettünk.
-Tényleg, hogy van Scott? Rég láttam. Tudom hülyén hangzik, mert szomszédok vagyunk, de mégis.
Nagy levegő, és csak őszintén. Remélhetőleg megérti.
-Hát...jól van. Köszi. Tudod...most döntött...egy...őőő..egy fontos kérdésben.
-Tényleg? Miben?
-Abban...abban, hogy elköltözünk.
Meglepte a hír. Egy percig hallgattunk, aztán ő törte meg a csendet.
-Hova költöztök?-kérdezte
Hallottam a hangjában a szomorúságot, a kíváncsiságot, és az őszinte jóindulatot, és megértést. Kicsit megkönnyebbültem.
-Balkomba.. Az egy kis város északon. Scott azt mondta szép hely.
-Ígérj meg valamit nekem!
-Bármit!-mondtam. Szomorú voltam, hogy fájdalmat okozok neki.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni, és hogy minden egyes nap írsz nekem!
-Rendben. Megígérem!
-És ha lesz pasid küldesz róla egy képet!- mondta már mosolyogva.
-Azonnal amint tudok!-mondtam és én is elmosolyodtam.
-Mikor indultok?-kérdezte.
-Holnap reggel. Erről jut eszembe. Sajnos most mennem kell, mert még össze kell pakolnom.
-Oké. Gyere. Kikísérlek.
Lementünk, kinyitotta az ajtót, és megálltunk. Megöleltem.
-Megígérem, hogy amint odaérünk küldök egy SMS-t. Jó?
-Jó.-mondta és elkezdtünk sírni.
Fájt, hogy itt kell hagynom a legjobb barátnőmet, az egyetlent, aki kiáll mellettem bármi is történjék, persze a családommal együtt. Rossz volt. Mi van, ha nem látom többet, csak képen? Remélem nincs olyan messze az a Balkom. Ha sűrűbben nem is, de egy hónapban egyszer jó lenne viszont látni Katy-t. De ez az én döntésem is volt. Beleegyeztem, hogy elköltözzünk.
-Becky-kezdte és eltolt magától-fogunk még találkozni valamikor?
-Persze. Amikor csak akarod!
-Akkor rendben. Így már elengedlek. Üdvözlöm a többieket.
Elmosolyodtam.
-Most menned kell. Vár a bőrönd.-mondta és szipogott egy kicsit, ahogy én is.
-Igen. Szia.
-Szia. És várom az SMS-t!
-Oké-kiáltottam vissza.
Bementem a házba. Már Matt is otthon volt. Scott éppen pakolt. Felmentem és előszedtem a bőröndömet. Mindent beleraktam ami belefért. Jó nagy volt. A ruháim háromnegyedét sikerült is belegyömöszölni. Volt egy másik, valamivel kisebb táskám, amibe beleraktam a többi cuccomat. Miután végeztem a pakolással, elmentem zuhanyozni. Holnap reggel úgysem lesz rá időm. Zuhanyzás után úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni. Elég álmos voltam. Hamar elaludtam.