3.Költözés

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki szólongat.
-Becky. Hé Becky. Ébredj!
-Hmmm?-motyogtam félig még alva. Nem tudtam még rendesen válaszolni.
-Kelj föl! Egy óra múlva indulunk!
-Ühüm.
-Becky!
-Jó, jó.-mondtam. Kezdtem összeszedni magam.-Már ébren vagyok!-kinyitottam a szemem. Scott volt. Felültem.
-Tíz perc és készen vagyok. Addig keltsd fel Mattet is!
-Honnan..?-kezdte, de közbeszóltam
-Ismerem Mattet. És téged is! Ha Matt fent lenne akkor zengne tőle a ház és akkor nem kellett volna neked ébresztened!
Scott elmosolyodott.
-Rendben. Legyen tizenöt perc és azonnal keltem.
-Megegyeztünk. De csak finoman! Tudod milyen nyűgös tud lenni ilyenkor.
-Oké-szólt vissza az ajtóból.
Felkeltem és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és a fogam, azután visszamentem a szobámba. Felvettem a kedvenc farmerem és egy pólót, utána pedig összeraktam a maradék cuccomat, és levittem a bőröndjeimet a nappaliba. Már Scott dolgai is lent voltak. Egy csattanást hallottam és utána Matt káromkodását.
-Mi történt?-kiáltottam föl.
-Semmi, csak egy pohár.
Nem tudom mit csinált Matt. Csak sejtettem. Ha Matt káromkodik, megkérdezi tőle valaki, hogy mi történt,és utána azt mondja, hogy "semmi csak...", ahogy az az imént is történt, akkor vele is történt valami. Ha tényleg eltört egy poharat, akkor valószínűleg megvághatta magát.
-Nagyon vérzel?-kérdeztem.
-Áhh, nem!
Nem, vagyis igen.
-Jól vagy?
-Jól, de hagyjál már!
Ó. Jól megvághatta magát. Amennyire "ügyes" tud lenni néha. Ez Mattre vall. Pont most sikerült neki megvágnia magát, nemsokkal indulás előtt. remélem a nap további részét megússza további sérülések nélkül.
Ekkor meghallottam Scott hangját. Nem kellett hallanom, vagy értenem rendesen, hogy mit mond, ahhoz, hogy rájöjjek, épp letolja Mattet amiért nem tud jobban vigyázni magára. Mindig ez volt.
-Fiúk!-kiáltottam fel-Mikor indulunk?
-Még egy fél óra.-válaszolta Scott.-Addig reggelizz meg!
-Oké.
Miután elkészítettem a reggelimet, leültem az asztalhoz és megettem. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn.
-Jó étvágyat.-mondta Matt kezében a táskáival, amiket lerakott a nappaliba az én, és Scott cuccai mellé.
-Köszi. Kérsz?-kérdeztem
-Nem. Most nem vagyok éhes.
-Beteg vagy, vagy mi?
-Miért?
-Azért, hogy nem vagy éhes.
-Haha. Nem vagyok beteg, csak nyűgös.
Tudniillik Matt imád enni, és viccelődni, de most sem volt kedve. Ez nem jelent jót. Eszembe jutott, hogy megvágta magát, és ekkor a kezembe hasított a fájdalom. Végignéztem Matten, és láttam, hogy ott vágta meg magát, ahol az imént megfájdult az enyém. Fura.
-Fáj a kezed?
-Hm?
-A kezed. Ahol megvágtad. Nem fáj?
-Honnan veszed, hogy...?
-Nem vagyok vak!-szóltam közbe-És süket sem!
-Nem. Már nem fáj annyira.
Folytattam az evést.
-Jut eszembe.-mondta pár perccel később.-Voltam tegnap Micknél, és üdvözöl téged, meg Scottot is. Azt mondta, hogy hiányozni fogunk neki. nem lesz akit nyaggasson a hülyeségeivel.-mire befejezte a mondandóját, már mosolygott.
-Kedves. Én meg voltam Katynél. Ő is üdvözöl titeket.
-Katy jó fej. Bírom a csajt!
-Tudom. Ő is téged! Hoppá...
-Hoppá? Vagyis ő...
-Figyelj. Én nem mondtam semmit! Rendben?
-O...ké-mondta és diadalittas vigyorra húzódott a szája. Ajjaj. Ha ezt Katy megtudja, nekem végem! Ki fog nyírni!
-De most már úgy is mindegy, nem? Mivel elköltözünk.-mondta és felment.
Kb. negyed óra múlva mindkét bátyám lejött az emeletről.
-Induljunk!-mondta Scott és felkapta a táskáit. Matt is, és én is felvettük a táskáinkat és elindultunk kifelé. Amikor kiértünk, Scott berakta őket a csomagtartóba. Hallottam, hogy valaki engem szólongat. Odanéztem a hang irányába, és megláttam, hogy Katy rohan felém.
-Katy. Mit csinálsz?
-Hoztam neked valamit, hogy biztosa emlékezz majd rám- lihegte.
-Enélkül is elékezni fogok rád, hidd el!
-Tudom, de akkor is.
-Jó. Mi az?
Katy elmosolyodott, és elkezdett matatni a zsebében. Mikor kihúzta a kezét, abban egy kis karkötő volt.
-Nyújtsd ki a kezed!-mondta.
Odanyújtottam és rákötötte a kezembe a karkötőt. Megöleltem barát nőmet.
-Köszönöm.
-Hiányozni fogsz! Nagyon!-mondta és elengedett.
-Te is nekem.
-Gyere, Becky. Indulnunk kell!
-Szia Katy.
-Szi..szi..szia-mondta nagy szipogások közepette.
A kocsiból még integettem neki, amíg el nem tűnt egy kanyar után.

2. Döntések

Scott ma még furább volt, mint szokott lenni.
-Matt, Becky, gyertek egy percre!-szólt fel nekünk az emeletre.
-Megyünk-kiáltott vissza Matt.-Gyere, Picur.-mondta és megfogta a kezem.
-Matt. Hányszor mondjam, hogy NE hívj Picurnak?
-Jól van, jól van.-mondta vigyorogva, miközben már lefelé mentünk a nappaliba. Amikor leértünk, Scott a kanapé mellett állt.
-Beszélnem kell veletek!-mondta.
-Ajjaj. Valami rosszat csináltunk?- kérdezte Matt, és lehuppant a kanapéra. Én is leültem, Matt mellé.
-Elköltözünk.-sóhajtotta Scott.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Mattel. Mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Scott el akar költözni? De...
-Miért?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Őszintén szólva elegem van a nagyvárosi életből. De természetesen csak akkor kötözünk, ha ti is beleegyeztek-hadarta el egy szuszra-Matt?
-Tőlem oké.nem igazán van ami itt tartson, csak a munkám és Mick.
-Becky?
Végül is igaza van Mattnek. Nincs ami itt tartson, csak Katy. Még örülnék is ha megszabadulhatnék végre Vanessától, a követőitől, és a mindennapi megalázásoktól. De viszont itt kell hagynom a házat, ahol felnőttünk, és egy csomó emléket, és itt kellene hagynom Katy-t is.
-Rendben-mondtam végül.
-Tényleg?
Scott csodálkozott.
-Azt hittem, hogy te nem fogsz beleegyezni.
-Igaza van Mattnek, és amúgy is. Katyvel tudok e-mailezni.
-Azta. Nagy nap a mai!-pattant fel Matt.
-Miért?-kérdeztük Scottal.
-Nem hallottad bátyó? Becky azt mondta, hogy igazam van. Hallottál te már tőle ilyet? Ha nem tudnád, ezt normális esetben sosem ismerte volna el. De tekintettel arra, hogy Becky sose volt normális ez nem is olyan nagy cucc, ugye Picur?
-Ne hívj Picurnak!
-Picur, Picur, Picur...
-Scott, szólj már rá!
-Matt, befejeznéd?-szólt közbe Scott.
Elmosolyodtam és nyelvet nyújtottam Mattnek.
-Mikor költözünk?-kérdeztem
-Két nap múlva.
-Két nap múlva??? És mégis mikor akartál szólni? Mikor már indulunk?
-Nyugi hugi! Van még időnk...hmm...-ráncolta a homlokát Matt-Holnap átmegyek Mickhez.-ezt már Scottnak mondta.
-Én meg Katyhez.
-Jó, de holnap este pakoljatok össze!
-Rendben. Megyek felhívom Katy-t.-mondtam és felrohantam az emeletbe, be a szobámba. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Kettőt csörgött és utána meghallottam Katy hangját.
-Halló?
-Szia Katy. Becky vagyok. Nem zavarok?
-Szia Becky. Nem, dehogy zavarsz. Hogy vagy?
-Kösz jól. És te?
-Én is.
-Akkor jó. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy holnap ráérsz-e?
-Igen, ráérek. Miért?
-Gondoltam átjöhetnél...
-Miért nem jössz te? Mostanában úgy is mindig én mentem.
-Oké. Mikor menjek?
-Hát... Nekem csak kettőtől jó.
-Jó, akkor kettőre megyek. Szia.
-Rendben. Szia.
Leraktam a telefont és leültem az ágyamra, amin ott volt az egyik kedvenc könyvem. Kinyitottam ott, ahol abbahagytam tegnap este, és elkezdtem olvasni.
* * *
Másnap reggel későn ébredtem fel. Szerencsére nyári szünet van, így nem kellett korán kelnem. Elraktam a könyvet, és lementem reggelizni. Scott már fent volt. Éppen evett.
-Jó reggelt.-mondta, és odanyújtott nekem egy tál gabonapehyhet.
-Neked is.-mondtam, és leültem Scottal szembe.-Kettőre megyek Katyhez.
-Mikor jössz vissza?
-Nem tudom.-mondtam és elkezdtem enni.-Hova költözünk?
-Egy kisvárosba. A neve Balkom.
-Balkom? Még nem hallottam róla.
-Északon van. Nagyon kicsi városka. Szép hely. A lakossága 1000 fő körül lehet.
1000 fő körül. Vagyis az a fajta város lehet, ahol mindenki ismer mindenkit. Biztos mi leszünk a látványosság. Új emberek a városban. Nagy hír lesz.
Megettem a maradék gabonypelyhet és elmostam a tálat. Ezután felmentem és leültem a számítógép elé. Megnéztem az e-mailjeimet, de nem kaptam újat. Még megnéztem pár honlapot és utána kikapcsoltam. Elmentem fürdeni. Mikor készem lettem felöltöztem, megkerestem a telefonom és lementem. Scott valami papírt írogatott.
-Mentem Katyhez. Majd jövök.-mondtam és kimentem.
Miközben átsétáltam a szomszédba Katyhez, azon gondolkoztam, hogyan fogom neki elmondani. És mikor elmondom, hogyan fog reagálni? Kiborul? Megutál amiért itt hagyom? Talán megértő lesz, és megígéri, hogy minden nap ír e-mailt? Kicsit félek. Nem tudom, hogyan mondjam el neki.
Itt vagyok. Huhh. Csak nyugodtan! Csak nyugodtan!
Vettem egy nagy levegőt és becsöngettem.
-Nyitom!-hallottam Katy vidám hangját, ahogy leszaladt a lépcsőn.
Kinyílt az ajtó és megláttam Katy-t. Rögtön a nyakamba ugrott.
-Szia Becky.-mondta, miután elengedett.
-Szia.
-Gyere be!
Miután bementünk, felmentünk Katy szobájába és leültünk az ágyára.
Ezután órákig beszélgettünk.
-Tényleg, hogy van Scott? Rég láttam. Tudom hülyén hangzik, mert szomszédok vagyunk, de mégis.
Nagy levegő, és csak őszintén. Remélhetőleg megérti.
-Hát...jól van. Köszi. Tudod...most döntött...egy...őőő..egy fontos kérdésben.
-Tényleg? Miben?
-Abban...abban, hogy elköltözünk.
Meglepte a hír. Egy percig hallgattunk, aztán ő törte meg a csendet.
-Hova költöztök?-kérdezte
Hallottam a hangjában a szomorúságot, a kíváncsiságot, és az őszinte jóindulatot, és megértést. Kicsit megkönnyebbültem.
-Balkomba.. Az egy kis város északon. Scott azt mondta szép hely.
-Ígérj meg valamit nekem!
-Bármit!-mondtam. Szomorú voltam, hogy fájdalmat okozok neki.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni, és hogy minden egyes nap írsz nekem!
-Rendben. Megígérem!
-És ha lesz pasid küldesz róla egy képet!- mondta már mosolyogva.
-Azonnal amint tudok!-mondtam és én is elmosolyodtam.
-Mikor indultok?-kérdezte.
-Holnap reggel. Erről jut eszembe. Sajnos most mennem kell, mert még össze kell pakolnom.
-Oké. Gyere. Kikísérlek.
Lementünk, kinyitotta az ajtót, és megálltunk. Megöleltem.
-Megígérem, hogy amint odaérünk küldök egy SMS-t. Jó?
-Jó.-mondta és elkezdtünk sírni.
Fájt, hogy itt kell hagynom a legjobb barátnőmet, az egyetlent, aki kiáll mellettem bármi is történjék, persze a családommal együtt. Rossz volt. Mi van, ha nem látom többet, csak képen? Remélem nincs olyan messze az a Balkom. Ha sűrűbben nem is, de egy hónapban egyszer jó lenne viszont látni Katy-t. De ez az én döntésem is volt. Beleegyeztem, hogy elköltözzünk.
-Becky-kezdte és eltolt magától-fogunk még találkozni valamikor?
-Persze. Amikor csak akarod!
-Akkor rendben. Így már elengedlek. Üdvözlöm a többieket.
Elmosolyodtam.
-Most menned kell. Vár a bőrönd.-mondta és szipogott egy kicsit, ahogy én is.
-Igen. Szia.
-Szia. És várom az SMS-t!
-Oké-kiáltottam vissza.
Bementem a házba. Már Matt is otthon volt. Scott éppen pakolt. Felmentem és előszedtem a bőröndömet. Mindent beleraktam ami belefért. Jó nagy volt. A ruháim háromnegyedét sikerült is belegyömöszölni. Volt egy másik, valamivel kisebb táskám, amibe beleraktam a többi cuccomat. Miután végeztem a pakolással, elmentem zuhanyozni. Holnap reggel úgysem lesz rá időm. Zuhanyzás után úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni. Elég álmos voltam. Hamar elaludtam.

1. Bemutatkozás

Nem voltunk népszerűek az iskolában. Matt egy darabig az volt, amíg a "helyi menő csajjal", Vanessával járt. A vége az lett, hogy Matt, mikor jobban megismerte, nagyon nem tetszett neki Vanessa, ezért dobta a csajt. Ezután Vanessa elterjesztett egy idióta sztorit Mattről, és utána mi voltunk a suli "lúzerei". Persze a mesében Vanessa dobta Mattet. A lényeg az, hogy már végre nem voltak együtt.
Vanessa, és a testvére, Ben voltak a környék legmenőbbjei. Na meg Vanessa legjobb barátnője Lucy. Lucy Bennel járt. Nagyon össze illettek. Két, velejéig romlott ember. Mivel ők voltak a "nagymenők", ezért ugyebár ők mindent megtehettek, és ők voltak a legszebbek. Egy nap sem telt el a suliban úgy, hogy engem, vagy Mattet meg ne aláztak volna. Vanessa hármuk közül a legszebb és a legrosszabb. Hosszú, derékig érő, platinaszőke haja van, és tengerkék szeme. Mi csak úgy hívjuk, hogy Miss Kiránykisasszony. Vanessa midig a legújabb divat szerint öltözik, úgy, ahogy testvére Ben, és a barátnője Lucy is. Bennel nagyon jól kijönnek. Néha van egy-egy testvérek közötti vita, amiről általában az egész iskola tudott. Ben is szőke hajú, de valamivel sötétebb, mint a nővéréé. Szeme színe neki is kék, de egy kis zöldes beütéssel. Lucy eredetileg fekete hajú. Persze festeti, barátja és barátnője kedvéért. Az ő szeme színe zöld. Mind a hárman magasak, és vékonyak. A két lányhoz hetente jönnek a leghíresebb kozmetikusok és fodrászok. Az életük tökéletes, amit nem mondhatok el magamról és a családomról.
Hárman vagyunk testvérek. Scott, Matt, és én, Becky. A szülein egy évvel ezelőtt haltak meg autó balesetben. Ekkor Scott már nagykorú volt, így elvállalhatta, hogy a gyámunk legyen.
Scott szörnyen magas. Nem is értem, hogy nőhetett ilyen nagyra, mikor a családban senki sem az az égimeszelő.
Mind a hármunknak barna hajunk van. Scottnak és Mattnek a szemük is barna.
A két bátyám elég jó erőben van.
A hajunk színén kívül még a bőrünk színe egyezik. Viszonylag sápadtak vagyunk.
Scott nagyon komoly. Matt inkább az a "mindenből-csináljunk-viccet" típus.Szeretem a humorát. Akármikor meg tud nevettetni. Scott-tól sokan megijednek. Mint már említettem, nagyon magas, és hozzá elég izmos. Mondjuk Matt sem szégyenkezhet. Na meg itt vagyok én. Egy teljesen átlagos, gimnazista lány, barna hajjal, és nagy zöld szemekkel. A 165cm-emmel egyenesen eltűnök a két bátyám mellett. Én vagyok a legalacsonyabb a családban. Matt szeret rajtam szórakozni. Mindig úgy hív, hogy Picur. Ezt nagyon nem szeretem!
Egy kis házban lakunk, egy viszonylag nagy városban. Szeretem ezt a házat. Itt nőttünk föl. A szomszédban lakik a legjobb barátnőm, Katy. Imádom a csajt! Olyan, mintha a húgom lenne. Mindig, mindenben egyetértünk. Szinte sose veszekszünk. A bátyáim is nagyon kedvelik Katyt, aki egy darabig együtt járt Matt legjobb barátjával, Mickkel.
Katynek fekete haja, és barna szeme van. Ő is alacsony és vékony. Pont mint én.
Nagyon szeretjük a tesi órákat. Ha valaki megkérdezné, hogy miért azt válaszolnánk, hogy azért, mert szörnyen ügyetlenek vagyunk és folyton orra bukunk, amin csak nevetünk. Valószínűleg őrültnek tartanának minket.
Micket is nagyon szeretem. Vele is jól el tudunk lenni. Néha nagyon fura. Kb. 175 cm magas, barna hajú, és kék szemű. Az előző sulijában buktak rá a csajok, de itt már nem igazán. Leginkább azért, mert velünk barátkozik, de szerintem titokban minden lány róla álmodozik.