Már három órája utaztunk, amikor elértünk egy erdőhöz, aminek a széllén ott állt kis tábla. Ez a felirat állt rajta: "Üdvözöljük Balkomban!"
A felirat alatt egy címer szerű rajz volt.
Negyed óra múlva mára városban voltunk. Megálltunk az egyik ház előtt. Kívülről világoskék volt, fehér ajtóval és kerettel. Bájos kis ház. Egy emeletes.
Kiszálltunk a kocsiból, körülnéztem, és akkor megláttam, hogy a szomszéd házba is most költöznek be. Öten voltak és mind vörös hajú. nem igazán láttam őket rendesen, mert köd volt, és kicsit messze is álltak, de azt ki tudtam venni, hogy hárman korombeliek lehetnek.
Ekkor az egyik fiú megfordult. Mikor meglátott, először furán nézett rám, aztán elmosolyodott és elkezdett integetni. Körülnéztem, hogy kinek integet, de sehol nem volt senki, csak én. A bátyáim már bementek. Elcsodálkoztam. Tényleg nekem integet? Valószínű, hisz csak én vagyok itt. visszaintegettem, de nem tudtam, hogy min nevet. Aztán rájöttem. Tátott szájjal állok és bámulom őket. Mikor ez eljutott az agyamig, megdermedtem. Ez ciki! Még egyszer végigmértem a vörös hajú családot, és utána berohantam a házba.
-Mi történt, Becky?-kérdezte Scott, mikor beértem.
-Semmi.-mondtam-Tudtátok, hogy a szomszédba is most költöznek be?
-Nem. Válassz szobát!
Felmentünk az emeletre és bementünk az első szobába. nagyon tetszett. Pont az én stílusom volt. A falak halványlilák. Az ajtó narancssárga, amivel szemben egy ablak volt. Az ablakból a szomszéd ház látszott, annak is az egyik ablaka.
Rögtön beleszerettem a szobába.
-Nekem ez kell!-mondtam vigyorogva.
-Rendben. Akkor mi megyünk tovább. A cuccaid ott vannak a lépcsőnél.-mondta Scott és kimentek.
Odaálltam az ablakba és kinéztem. Percekig bámultam ki, amikor a szembelévő ablak függönyét elhúzták, és megláttam a vörös hajú fiút, aki integetett. Most közelebb volt, jobban láttam. Az arca gyönyörű volt. A teste nyúlánk és izmos. A bőre hófehér. A szeme zöld volt, és úgy világított, mint két szentjánosbogár. Vörös haja göndör fürtökben hullott széles vállára. Egyszerűen tökéletes. Mintha egy görög istent láttam volna magam előtt. Megint elmosolyodott.Oh, istenem. Milyen szív döglesztő mosolya van!. A szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Elpirultam. Olyan hangosan dübörgött, hogy attól féltem, még meghallja valaki, vagy kiugrik a helyéről. Egyszer csak eszembe jutott valami. Feltartottam a mutatóujjam, mint aki azt mondja "várj!", és lerohantam a táskáimért. Gyorsan felvittem őket és elkezdtem lázasan matatni az egyikben. Végre megtaláltam amit kerestem. megfogtam egyik kezembe a tollat és a füzetet, a másikkal pedig odaraktam az ablak elé egy széket. A szomszéd fiú értetlenkedő arccal bámult át rám. Elkezdtem írni.
"Szia. A nevem Becky. Téged hogy hívnak?"
Mikor ezt leírtam, felpattantam és a füzetet az ablaknak nyomtam. (Bár megjegyzem egyszerűbb lett volna csak simán kinyitni az ablakot és úgy beszélgetni, nem pedig így írogatni.) A fiú elmosolyodott és elindult kifelé. Fél perccel később visszajött. Leült ő is egy székre és írni kezdett. Ezután ő is az ablakhoz nyomta a papírt. Ez állt rajta:
"Szia Becky. Én Will vagyok. Honnan jöttetek?"
"Amsterdamból. Ti?"
"Mi Little Rockból. Ez lesz a te szobád?"
"Igen. Az meg gondolom a tiéd."
"Igen"
"Kikkel költöztél ide?"
"A szüleimmel és a testvéreimmel. A szüleink: Jonathan és Christina örökbe fogadtak mind a hármunkat. vagyis csak engem és Shaynát. Jason Shaynával jár."
"Hú. És te? Neked nincs barátnőd?"
Will elmosolyodott és ezt írta:
"Nincs. Neked van barátod?"
"Nincs."
"Aha. És te kikkel költöztél ide?"
"A két bátyámmal. Scott és Matt. Scott a legidősebb, és én a legfiatalabb. Könnyű őket megkülönböztetni. Matt folyton viccelődik, míg Scott nagyon komoly."
"És a szüleitek?"
"Meghaltak. Autóbalesetben kb. egy éve. Ekkor Scott elvállalta a gyámságot."
"Sajnálom."
"Semmi baj. Miért költöztetek ide?"
"Tudod, mi inkább az esőt szeretjük, és úgy hallottuk, itt bőven akad belőle. Azt mondják, itt egy hónapban ha egyszer süt a nap."
"Értem. Akkor gondolom ti is az itteni gimibe fogtok járni."
"Igen."
"Én is. Van itt ismerősötök?"
"Nincs. Nektek?"
"Nekünk sincs"
Ekkor támadt egy ötletem. Reméltem belemegy.
"Eljössz velem egy kicsit sétálni?"
"Hát...Nem is tudom..."
"Akkor legalább tudnánk rendesen beszélgetni..."
"Rendben. Két perc és lent vagyok!"
"Oké. Megyek."
Mikor Will elolvasta, elmosolyodott és behúzta a függönyét. Én is így tetttem, és utána gondosan elrejtettem a füzetet Matt elől.
Leszaladtam a nappaliba. Scott éppen valami papírt töltött ki, Matt pedig az egyik szekrényben kottorászott.
-Elmegyek sétálni.-mondtam Scottnak és elindultam az ajtó felé.
-Nem valami jó ötlet.-mondta, fel sem nézve a papírokból.
-Miért?
Nem értettem.
-Mert nem ismered a környéket és nem akarom, hogy eltévedj!
-Tényleg nem ismerem, ezt belátom, de nem egyedül megyek és nem is messzire. Csak ide az erdő széléhez.
Az erdő nem volt messze. A házzal szemben kezdődött ésnagyon nagy volt.
-Kivel mész?
Mint egy kihallgatás. Erre a kérdésre Matt abbahagyta a kotorászást és ördögi vigyorral figyelt engem.
-Az egyik szomszéddal.
-Meg szabad tudnom a nevét?
-Ha rajtam múlna, nem. de nem rajtam múlik, így elmondom. A neve Will...-Matt hangosan felröhögött-...és ők is most költöztek ide, de most akkor megyek is, mert már biztosan vár.
-Rendben. De tényleg ne menjetek messze!
-Jó, jó.-mondtam és már kint is voltam.
Még hallottam Matt beszólását, hogy: "Még ide se értünk, de már bepasizott!". Ezt még visszakapja...
